Szabadhegyen 1866 óta foglakoztattak tanítót, s tartott fenn a gyülekezet önálló iskolaépületet, eleinte a reformátusokkal közösen. Később a két protestáns felekezet útjai külön váltak e téren, s a századfordulóra egyre égetőbbé vált egy új, korszerű iskolaépület emelésének a kérdése. Az új iskolai épület felavatására 1905. október 15-én került sor Horváth Sámuel esperes szolgálatával. Eleinte kizárólag iskolai célokra használták, az 1920-as évektől kezdve töltött be gyülekezeti funkciókat is, mivel a szabadhegyi hívek számára nehéz volt megoldani az Öregtemplomba való eljutást. Szép lassan az iskola terme istentiszt
eleti célokat szolgáló felszerelési tárgyakkal is bővült. Elsőként szószéket kapott, melyen 1929-ben elhelyezték Nagy Ferenc egyháztag Krisztus-kép adományát. Később Nagy György hívő oltárt is készíttetett az épület számára. Varga József szabadhegyi tanító vetette fel először a harang gondolatát. Buthy (Buti) János győri vendéglős és neje adományának hála 1936 őszén elkészülhetett a 89 kilogrammos harang. Ezt követően kezdték megtervezni a tornyot. Az első elképzelés szerint a torony az épület tetejére került volna, ezt azonban a hívek elvetették, ahogy később a fémharangláb gondolatát sem fogadták el. Az önálló harangtorony terveit Káldy Barna építőmester készítette el, s 1937 tavaszán ő kapott megbízást a kivitelezés levezénylésére is. A torony tetejére Járfás István adományozott vörösréz keresztet. Az új épület elkészültével párhuzamosan sor került az iskola tatarozására és szigetelésére is. Az oltár, a harang és a torony felavatására 1937. július 18-án került sor Kapi Béla püspök szolgálatával.