1927-ben az akkori győri református segédlelkész, Lengyel András elgondolása nyomán döntött arról a református gyülekezet presbitériuma, hogy Bácsán gyülekezeti termet építenek. Ennek kapcsán gyűjtés indult, s eredményeképpen telket vásároltak az építkezés céljára. Az 1930-as évek második felében egyre inkább körvonalazódott egy olyan elképzelés, miszerint a két protestáns felekezet együtt építsen templomot a reformátusok telkén. Az együttműködésnek éveken át gátat szabott a tulajdonviszonyok rendezetlensége. Az evangélikusok csak úgy kívántak együttműködni, ha a reformátusok a telkük felét rájuk íratják. Ebbe a reformátusok bele is egyeztek volna, de cserébe azt kérték, hogy a közösen használt, s teljes egészében evangélikus tulajdonban lévő temető kapcsán is kerüljön sor hasonló tulajdonmegoszt
ásra. A két felekezet a fentiekről végül 1940-ben kötött megállapodást, valamint döntés született a közösen építendő épület közös használatának feltételeiről is. A Bácsai Keresztyén Ifjúsági Egyesület lelkes országos gyűjtésének is köszönhetően, már 1941 szeptemberében megindulhatott az építkezés. Bár az eredeti Sándy Gyula által 1940-ben készített tervek templomépítéssel számoltak, végül közös elhatározással a két protestáns felekezet ezt a gondolatot elvetette, s új terveket készíttettek egy gyülekezeti ház létrehozására, mely nem csupán istentiszteleti célokat szolgált volna, hanem vallási esteket, kulturális rendezvényeket is szervezni kívántak falai között. Ennek megfelelően 1941 nyarán elfogadták Károly Gyula bácsai kőművesmester terveit, ám jelzi, hogy templomépítési szándékukról nem tettek le végleg, hogy az épületet a telek sarkában helyezték el, hogy később, egy esetleges újabb építkezés során, kellő hely álljon rendelkezésre. Az új imaházat 1942. június 28-án avatta fel közösen Kapi Béla evangélikus és Medgyasszay Vince református püspök.